index |
Rólunk Csoportunk több médium lehetőségeit kihasználva valósítja meg előadásait, amelyben az elektro-akusztikus hangkeltés eszköztárából építkezve, a zene és a zeneiség játssza a legfontosabb szerepet. Előadásaink nagy része előre komponált, mind képileg, mind zeneileg, ahol a zenei szövet az előadások folyamán éri el a végső stádiumot. A BA csoport saját ötleteivel és innovatív kísérleteivel új audiovizuális médiumok által létrehozott tereket tölt meg, itthon és külföldön egyaránt. A hat tagú kollaboráció 2007-es fennállása óta szerepelt többek között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a +3dB Hangművészeti Fesztivál szervezőjeként, a Millenáris Központban és a Relatív Áthallások fesztiválon, továbbá Németországban, a brémai Art Muse Project-ben és a Jeune Création Européenne-n, számos európai városban.
A Besorolás Alatt (BA) csoport tagjai a képzőművészet különböző ágainak művelői, csoportos munkáik kiindulópontja, és egyik legfontosabb szervező eleme mégis a hang. Pontosabban az általuk komponált hang és a tér kölcsönhatása, ami sok esetben mozgóképi narratívával kiegészülve teljességgel betölti és kihasználja a rendelkezésre álló teret.
Az absztrakció határát súroló audiovizuális művek állnak így össze, melyek létezése esetenként teljesen efemer, máskor reprodukálható installáció. A szonikus rétegre minden munkánál jellemző a field recording használata, majd vegyítése, ami egy elektroakusztikus hangkörnyezet kialakításához vezet. Ez a közeg mégsem egy statikus állandó: a különböző frekvenciák egymásutánja drámai ívet ír le. Ahogy a vizuális rétegből is kiolvasható egyfajta történetiség, ami azonban oly szubtilis, hogy jelenléte is megkérdőjelezhető. A képanyagok dokumentatívak, mégis erős és sokrétű fikciót feltételeznek, egyszerűen a bennük rejlő lehetőségek sokaságának köszönöhetően. A BA csoport személyes tapasztalatokból indul ki, még ha hat alkotó életútjának történéseit nehéz is összegezni. Mindegyikük azonos élménye a migráns lét, legújabb munkájukban a hazatérés kap ezzel összefüggésben szerepet, és ezzel együtt az otthon, ami otthonosságát vesztette. Elidegenedett, kies tájként, enteriőrként és megművelt kertként mutatja meg magát az egyszer elhagyott, most ismét birtokbavételre váró hely – a világ végén álló saját tér. Rózsás Lívia
|
|||